Ránki - Stark - Devich: Zongoratriók
A 2023-as év négy koncertje után új bérletsorozatot hirdet a BMC-ben Stark János Mátyás, Devich Gergely és Ránki Fülöp együttese, immár Trio Haris néven.
A 2023-as év négy koncertje után új bérletsorozatot hirdet a BMC-ben Stark János Mátyás, Devich Gergely és Ránki Fülöp együttese, immár Trio Haris néven.
2024. október 5. – Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) I. | Haydn, Liszt, Schubert
Az első koncerten a közönségkedvenc zárószám előtt két különlegességet hallhatnak az érdeklődők. Haydn esz-moll triója nemcsak szokatlan hangneme és első tételének ötvözetszerű formája miatt különleges: második tételét eredetileg „Jákob álmának” nevezte a szerző, aki tréfából a bibliai történet földtől mennyig vezető létráját a tétel hegedűszólamának magasságaiba komponálta bele – egy amatőr hegedűs számára, aki az ilyen fekvésekkel tudvalevőleg hadilábon állt. Liszt hatalmas zeneszerzői életművén belül kis szeletet foglal el kamarazenei termése, és e művei igen ritkán hallhatóak. A Tristia az Obermann völgye című zongoramű kései trióváltozata, amelyből hiányzik az eredeti zongoraváltozat drámai recitativója és kifényesedő zárószakasza; csak a búskomor első részt tartotta meg Liszt, ezzel az időskori, tisztán elmélkedő művek közé avatva a darabot. Az est zárásaként Schubert Esz-dúr triója hangzik el, mely a felmérhetetlen gazdagságú osztrák-német kamarairodalom egyik örökzöld ékessége.
2025. január 4. – Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) II. | Takemitsu, Schubert, Sosztakovics
A második koncertet Sosztakovicsnak és Takemitsunak szenteli az együttes, de Schubert is helyet kap a műsorban. A kibontakozástól a lemondásig ível Sosztakovics két zongorás triója. Az 1. (c-moll) triót tizenhat évesen írta, és akkori barátnőjének ajánlotta. Egyetlen tétele merész és kiérlelt, noha szorosan kapcsolódik még a romantikához. Előtte Toru Takemitsu kései triója, a Between Tides hangzik el. A darab szemlélődő, már-már meditatív karaktere és finom hangzásai éles kontrasztot képeznek a műsor többi, inkább narratív jellegű számával. A második félidőt Schubert Notturno címen megjelent műve nyitja, amelynek bensőséges hangvételét ünnepélyes epizódok szakítják meg.
Az 1944-ben befejezett 2. (e-moll) triót Sosztakovics fiatalon elhunyt barátja, Ivan Szollertinszkij emlékének ajánlotta. A kirobbanó energiájú scherzót három súlyos hangvételű, komor tétel öleli körbe, felejthetetlen atmoszférát teremtve. Az első tétel témájának tragikus visszatérése a finálé vége előtt mintha Csajkovszkij szintén egy elvesztett barátnak emléket állító a-moll triójára utalna.
2025. márc. 22. – Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) III. | Haydn és Beethoven
A harmadik koncert főszerepét a zongorás trió műfajának két klasszikus óriása, Haydn és Beethoven kapja. Haydn, mint oly sok művében, E-dúr triójában is rengeteg finom meglepetéssel él. Már a darab legelején megszólaló főtéma vonós pizzicatói sem szokványosak, nem beszélve a zongora hosszú szólójáról a lassú tételben, és a helyenként hajmeresztő modulációkról. A művet tartása és emelkedettsége ideális párjává teszi Beethoven „Főherceg” triójának – jóllehet, a művek habitusán érezhető, hogy míg Haydn egy virtuóz zongoraművésznőnek dedikálta trióját, addig Beethoven darabjának címzettje Habsburg-Lotaringiai Rudolf főherceg, akinek a szerző számos kompozícióját ajánlotta. A trióirodalom egyik leginkább nagyszabású alkotása formájában szimfonikus léptékű, mégsem veszít a kis kamaraegyüttesre oly jellemző intimitásból és a B-dúr hangnem lágyságából; D-dúr Andantéja pedig egyike Beethoven legmeghatóbb lassú variációsorozatainak.
2025. jún. 7. – Trio Haris (Ránki – Stark – Devich) IV. | Schumann és Brahms
A sorozat zárásaként az együttes a romantikus kamarazene két szoros kapcsolatban álló zsenijétől játszik egy-egy művet. Schumann és Brahms szakmai és személyes kapcsolatának számtalan zenei és nem zenei forrása, hatalmas irodalma van. Mindketten három zongorás triót írtak, amelyekből az elsők hangzanak el ezen a koncerten. Schumann viszonylag későn írta első, d-moll trióját (op. 63), amelynek zaklatott d-mollja a scherzo élettel teli F-dúrján és a lassú tétel sötét a-mollján áthaladva végül a finálé fényes D-dúrjává oldódik. Brahms H-dúr triója a 8-as opusszámot viseli – a szerző huszonegy éves korában, 1854-ben írta az első verziót –, ám ez megtévesztő, mert három és fél évtizeddel később alapos átdolgozáson esett át. Dramaturgiailag a mű lényegében a fordítottja Schumannénak, és a trióirodalom csúcsművei között egyedülálló módon dúrban kezdődik, ám mollban ér véget.
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!