Az est fellépője Fujima Rankoh neves japán táncművész, aki Japánban és külföldön egyaránt aktív. Külföldi irodalmi művekre és zenére új táncokat alkot és ad elő, miközben az Edo-kor óta létező tekintélyes japán Fujima tánciskola Daichi ágának képviselőjeként a klasszikus művek továbbvitelére is törekszik. több...
Fujima az est folyamán három darabot ad elő hagyományos japán suodori táncstílusban, ami jelmez, paróka és smink nélküli, kimonóban és hakamában előadott táncot jelent. A bemutatót Sakurai Takako tánckritikus kommentálja. Előadásában a darabok tartalma és kiemelt elemei, valamint a japán tánc általános története kerül ismertetésre. Az est nyitótánca a klasszikus Oimatsu, amit maga a Fujima-iskola alapítója Fujima Kanbee koreografált az 1700-as években. A második tánc, a Miyako-furyu shamisen zenére táncolt nagauta koreográfiáját Fujima Rankoh nagyanyja, Fujima Fujiko készítette, aki női előadóként elsőként kapta meg az Élő Nemzeti Kincs jelzőt. A zárótánc ötvözi a keletet és a nyugatot Fujima Rankoh saját, Beethoven Holdfény szonátájára készített koreográfiáján keresztül.
Fujima Rankoh 1962-ben született Tokióban. Öt évesen kezdte el tanulni a nihonbuyo, a tradicionális japán tánc művészetét nagyanyjától, Fujima Fujikótól és édesanyjától, Fujima Rankeitől, rá egy évvel pedig már a színpadon is bemutatkozott. 16 évesen a Fujima iskola mestere lett. 25 évesen tanári engedélyt szerzett, azóta is számos tanítványa van, a kezdőktől a tanárokig. Aktív tevékenységet folytat világszerte, és széles körben bemutatja a tradícionális japán táncot előadások és workshopok formájában Észak- és Dél-Amerikában, Ázsiában, a Közel-Keleten és Európában. 2015-ben a világhírű orosz és japán balett táncosokkal, Farouk Ruzimatovval és Ivata Morihiróval közösen hozták létre a Deai (Találkozás) című estet, ahol először mutatták be a Nobunaga c. darabot hármuk közös szereplésével. VI. Kineya Shojiro alatt tanulta a nagauta zene művészetét, a Komparu iskola noh játékát pedig az elhunyt Komparu Nobutakától sajátította el. Teaszertartási ismereteit az Urasenke iskola tagjától, Sokujtsuan Sohantól szerezte. Ezen kívül Tosha Seiko, művésznevén Tosha Kiyoshitól tanult hayashi-t (zenei kíséretet). Számtalan díjat nyert, köztük a MEXT Művészeti Ösztönző Díját, valamint a Kulturális Ügyek Ügynökségének Nemzetközi Művészfesztiválján az „Új Csillag” díjat. 2016-ban Japán kulturális nagyköveteként legfőbb küldetésének eleget téve igyekezett a japán táncot a világ különböző országaiban megismertetni a nagyközönséggel. Azóta is változatlanul a nihonbuyonak szenteli életét.
Sakurai Takako oszakai születésű tánckritikus. 1992-ben részt vett Moszkvában az Orosz Színművészeti Egyetem (GITIS) továbbképzésén. Napi szinten ír kritikákat, riportokat olyan újságok és magazinok számára mint a Nikkei Shinbun és a Dance Magazine. Számos nemzetközi versenyen zsűrizik, tagja a permi Nemzetközi Balettverseny (Oroszország) illetve a vicebszki Nemzetközi Modern Koreográfiai Fesztivál (Fehéroroszország) sajtózsűrijének. Tevékenykedett a Japán Kulturális Hivatal által szervezett Nemzeti Kulturális Fesztivál végrehajtó bizottságában, később ugyanezen fesztivál művészeti bírálói, majd művészeti tanácsadó bizottságában is vállalt szerepet. 2011-2017 között a Japan Arts Council nihonbuyo részlegének programszervezője. Külföldi tudósításai 38 országra terjednek ki; ő jegyzi a Kanjiru Ballet c. könyvet, társszerzője többek közt a Ballet Gallery 30 c. kötetnek. 2012-ben a Nihon Buyo Foundation ukrajnai turnéján japán táncot bemutató szakértő kommentátorként vett részt. 2015-ben ő koordinálta a Farouk Ruzimatov orosz és Ivata Morihiro japán balett táncosok, valamint Fujima Rankoh által életre hívott Deai (Találkozás) c. estet, ahol először mutatták be a Nobunaga című darabot hármuk közös szereplésével. 2017-ben az az indiai Bhuvanesvarban rendezett Odisha Biennálén a nihonbuyo előadások szakkommentátora volt.
A Japán Alapítványt a japán kormány hozta létre abból a célból, hogy nemzetközi kulturális kapcsolatokat építsen ki és ápoljon világszerte. Az Alapítvány legfontosabb feladata éppen ezért az, hogy terjessze a japán nyelvet és kultúrát, elősegítse a népek közötti kölcsönös megértést. Főbb tevékenységi területei: japán nyelvoktatás, művészeti és kulturális cserekapcsolatok, japanisztikai kutatások és kutatói csereprogramok. A Budapesti Iroda 1991-ben történt megalapítása óta, több mint 25 éve fáradozik azon, hogy közelebb hozza Japánt Magyarországhoz. Változatos kulturális programok mellett, gazdag könyvtárral, valamint évente megújuló nyelvtanfolyamokkal várja az érdeklődőket.
Előadók: Fujima Rankoh, Sakurai Takako
Fotó: KISHIN SHINOYAMA
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!
